Szöveg Alec Fenn
Februárban a Premier League néhány játékosának még megadatott, hogy elugorjon valamelyik tengerpartra napozni egyet, és felfrissítse az Instáját egy rendhagyó téli vakáció keretében. Az idén erről szó sem lehet. Azok kedvéért, akik lemaradtak róla: egy világjárvány miatt tizennégy hét kiesett az előző idényből, az új pedig négy hét késéssel indult. Vagyis a 2020–21-es Premier League-et nyolc hónapba sűrítik össze: szeptember 12-től május 23-ig. Csupán négy olyan hét lesz, amikor csak hétvégén van mérkőzés. Ha ez nem lenne elég fárasztó, ott lesz még egyéves csúszással a 2020-as Európa-bajnokság, ami június 11-én kezdődik, és egy hónapon át tart.
És ez még nem minden. Azok az angol csapatok, amelyek felkerültek a Bajnokok Ligája és az Európa-liga főtáblájára, októbertől decemberig minden héten kétszer játszanak. Azért, hogy csökkentsék a terhet, eltörölték a 2020–21-es FA-kupa rájátszásait, a Ligakupa elődöntői pedig egykörösek lesznek. Sokak szerint azonban ez sem lesz elég. Sok edző retteg attól, hogy sztárjaik összeroppannak a nyomás alatt.
A kiégésről beszélni szinte demagógia. A szakvezetők a főnökeiktől várják a megoldást, a drukkerek (és sok esetben a visszavonult játékosok) szerint azonban csak a hópihenemzedéknek sír a szája. A színfalak mögött a klubok most mikroszkóp alatt vizsgálják a multimilliárdos befektetéseiket, hogy megtudják, valóban bírni fogják- e a strapát…
Sean Dyche 1997-ben első kézből tapasztalta meg a Chesterfieldnél, milyen egy túlzsúfolt idény. A Burnley reszelős hangú edzője is játszott abban a csapatban, amely kénytelen volt 17 napon belül nyolcszor pályára lépni: eközben eljutott az FA-kupa elődöntőjéig, és majdnem feljutott a régi másodosztályból.
„A szövetség nem volt hajlandó meghosszabbítani a szezont a kedvünkért – szomorkodik Dyche. – Meghaltunk, volt még hátra három rájátszásunk, de elfogyott az erőnk. Képtelenek voltunk rá. És akkoriban nem volt ilyen fejlett a technológia. Amikor Bristolba mentünk kikapni kettő nullra, Jamie Hewitt átaludta az egész utat. Nagyon ki lehetett készülve. Nem volt könnyű abban a buszban aludni.”
Dyche bús emlékeinek van tudományos alapja. Robin Thorpe tudja, mi az a kiégés, hiszen tíz éven át volt a Manchester United rehabilitációs osztályának vezetője: napi szinten figyelnie kellett a játékosok erőnlétét, hogy az egyes problémákat kiküszöbölje a megfelelő kezeléssel.
„Kétféle kiégés létezik – magyarázza Thorpe, aki most Arizonában az Egyesült Államok futóival készül az olimpiára. – Ha hirtelen megnő a mérkőzések száma, például karácsony környékén, rövid távú kiégés következhet be, de van hosszú távú kiégés is: ha hosszú hónapokon át sűrű és monoton módon jönnek az edzések és a meccsek, az árt a központi idegrendszernek. Ilyenkor a játékosok szellemileg és testileg is kimerülnek.”
Dyche Teddy Sheringhamről beszél, aki összeroppant a rengeteg munka súlya alatt. Akkoriban a sporttudomány még gyerekcipőben járt. „Négy év alatt egyszerre maximum két és fél hetet pihent. Az ötödik éve szörnyen sikerült. Kimerült. Feladta a teste.”
A karácsonyi időszak okozta kimerültségnek a hosszú távú hatása is lehet az idény további részében. „Amikor a Unitednál a játékosok januári-februári teljesítményét vizsgáltuk, észrevettük, hogy azok, akik a legtöbb meccsen játszottak, még sokáig nem voltak képesek visszanyerni a karácsony előtti erejüket – emlékezik Thorpe. – Februárra, márciusra tudták csak összeszedni magukat, de volt olyan is, akin az idény végéig meglátszott a kimerültség.”
A futball azóta sokkal magasabb igényeket támaszt, így a mai labdarúgókból sokkal többet kivesz egy mérkőzés, mint Dyche vagy Sheringham idejében. Chris Barnes mögött több mint két évtized sporttudományi tapasztalat áll, dolgozott a Middlesbrough-nál, a West Bromwich Albionnál, a QPR-nál és a Nottingham Forestnél is. Azt kutatja, mennyire vált megterhelőbbé a labdarúgás az elmúlt tíz évben.
„A ProZone adataiból kiszűrhető, hogy bár a lefutott távolságok nem változtak, a mai játékosok harminc-hetven százalékkal többet sprintelnek – mondja Barnes. – Észrevettem, hogy a magas intenzitású tevekénységek, mint a labdavezetés és a cselezés aránya is növekedett, mert az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap a labdabirtoklás.
„EGYRE NAGYOBB GONDOT JELENT, HOGY HA CSAK 5-10 SZÁZALÉKKAL VISSZAESIK A TELJESÍTMÉNYÜK, AZT MÁR SZÁMONKÉRIK RAJTUK”
Egyre nagyobb gondot jelent, hogy mindig százszázalékos teljesítményt kell nyújtaniuk. Ha csak öt-tíz százalékkal visszaesik a teljesítményük, azt már számonkérik rajtuk.”
Egyes játékosok már a genetikájuknál fogva is hajlamosabbak a kiégésre. „A kilencvenes évek vége felé a Middlesbroughnál két csoportba soroltuk be a futballistákat: érzékeny és ellenálló – így Barnes. – Az érzékenyeknél hangsúlyosabb lett a rehabilitáció, jobban figyeltük, mennyit dolgoztatják őket az edzéseken és a meccseken. Ha mindenki négy napot edzett és kilencven percet játszott, a kevésbé ellenállók jobban kifáradtak.”
Akik a génjeik miatt erősebbek, mintha emberfeletti tettekre lennének képesek: rengeteget futnak, ráadásul nagyon gyorsan, és meg sem kottyan nekik. Legalábbis úgy tűnik. A tavalyi karácsonyi időszakban a Sheffield United futballistái futották összesen a legtöbbet a Premier League-ben (460 km), és csak egy sérülésük volt: John Lundstram bokaficama. A Tottenhamben szereplő Dele Alli mind a négy karácsonyi mérkőzésen játszott, ezzel az időszak ötödik legjobbját érte el a bajnokságban (45 km), és kutya baja. A Chelsea N’Golo Kantéja futotta a legtöbbet, 48 kilométert, de neki sincs semmi baja. A karácsonyi időszak 19 legjobb hosszútávfutó labdarúgója mind elkerülte a hordágyat.
Barnes idejében a Middlesbrough-ban két szívós ember játszott. „Juninho és Emerson kiemelkedően ellenállónak bizonyultak – magyarázza. – Születési adottságuk volt a testi erejük, és mindketten kemény körülmények között tanultak focizni, ami felkészítette őket a Premier League jelentette kihívásokra.”
Juninho a Sao Paulo akadémiáján kapott kemény leckét: amikor Angliába érkezett, különórákat vett a klub erőnléti edzőjétől. Bryan Robson akkori játékos-edzője nem örült a túlórázásnak, de Juninho titokban folytatta az önkéntes tréningeket, mert félt, hogy elveszti azt az erőnlétet, amiért otthon keményen megdolgozott, és nem üti meg a brazil válogatott színvonalát.
Thorpe a Manchester Unitednál is talált két játékost, akiket nagy teherbírással áldott meg az ég. „Wayne Rooney és Patrice Evra testileg és szellemileg is szívósak voltak – mondja. – Meccset meccsre játszottak, és pillanatok alatt felépültek.” Tony Strudwick akkoriban szintén a United rehabilitációs csapatában dolgozott, és hasonló megfigyeléseket tett két másik labdarúgóról.
„Cristiano Ronaldo átlag 4.3 naponta játszott egy meccset – magyarázta Strudwick az FFT-nek még 2018-ban. – Készsége a meccsre állandó kilencven-kilencvenöt százalékos volt. Morten Gamst Pedersen a Blackburnben tizennégy kilométereket futott mérkőzésenként. Ez azért már embertelen szint.”
Persze senki sem golyóálló. „Ugyanaz a játékos ugyanarra a terhelésre máshogy reagálhat az idény különböző pillanataiban – állítja Thorpe. – Ha mondjuk gondja van az alvással egy hosszabb hajrá alatt, az növelheti a hajlamot a kiégésre.”
Az edzők minél többször szeretnék pályára küldeni a futballistáikat, ezért a Premier League játékosai mindennapos megfigyelés alatt állnak, hogy megállapítsák, ki hogyan reagál a megterhelésre és miért.
„Alex Ferguson rendre tudni akarta, mennyire állnak készen a futballistái az edzésekre vagy mérkőzésekre – mondja Thorpe. – Louis van Gaalnak is közvetlenül kellett jelentenem az erőnlétükről és rehabilitációjukról, már három nappal a mérkőzések előtt. A kapott adatok alapján tervezte meg az edzéseket, és így döntötte el, kinek van szüksége még pihenésre. David Moyesszal is közvetlen munkakapcsolatom volt. Ezzel a három szakemberrel együtt dolgozni igazi álom volt sporttudósként: mindent meg akartunk tudni a játékosokról.”
Amint megérkeztek az edzésekre, a United labdarúgóinak ki kellett tölteniük egy kérdőívet, amelyben egytől tízig kellett osztályozniuk az aktuális állapotukat úgy, mint izomfáradtság, az alvás minősége, általános közérzet. Ezután egy függőleges ugrással megmérték, mekkora erőt képesek az izmaik kifejteni egy összehúzódással. A szívritmus mérésével együtt ezekkel az adatokkal korán ki lehetett szűrni a kiégés előtt álló játékosokat. Az edzések alatt kifejtett erőt GPS-mellénnyel mérték, amely érzékelte a magas intenzitású sprinteket és a lefutott távolságot, a pulzusszámból pedig ki lehetett következtetni, hogyan reagálnak a futballisták a különböző típusú terhelésekre. Voltak, akikre alvásfigyelőt is adtak éjszakára, ami alapján segíteni tudtak azoknak, akik a sűrűbb időszakokban nehezebben aludtak a stressz miatt.
A Championship üdvöskéje, a Brentford háza táján is megfigyelik a játékosokat 2020-ban, hogy elejét vegyék a kiégésnek. A londoni klub sportteljesítmény-osztályának vezetője, Chris Haslam korábban még nyálmintákat is gyűjtött a focistáktól, hogy abból az immunrendszerük állapotáról tudjon meg többet, és kiszámolhassa a stressztűrésüket.
„Azt vizsgáltuk, mennyivel hajlamosabbak lebetegedni, ha jobban ki vannak fáradva fizikailag – magyarázza. – A kortizolszintből ki lehetett következtetni, hogy bírják az edzések és a mérkőzések jelentette terhet, de a magánéletük vagy a helytelen étkezés is stresszforrás tud lenni. A laboreredmények segítségével megkerestük a stressz forrását, és segítettünk a játékosnak kezelni azt.”
Haslam az amerikai WHOOP által kifejlesztett alvásfigyelő szoftvert is használja, amivel mérheti a futballisták alvásának minőségét és a pulzusát is. Reggelre a rendszer kiszámolja az értékeket, majd a tökéletes kipihentség eléréséhez előír egy személyre szabott alvási óraszámot a következő éjszakára.
A kiégéssel szembeni ellenállásban nagy szerepe van a játékosok mentalitásának is: képesnek kell lenniük feltölteni az érzelmi akkumulátoraikat is. Rooney és Evra ellenálló jelleméből kiindulva Thorpe kiosztott a Manchester United labdarúgóinak egy olyan kérdőívet, amit a rákot legyőző betegekkel vagy nagy szociális traumákon átesett emberekkel szoktak kitöltetni. A kérdések három területet fedtek le: hogyan értelmezik az életet?; mi az élet értelme?; hogyan irányítják a saját életüket? A válaszokból következtetni lehetett az egyes labdarúgók mentális profiljára.
A TÖBBIEK CINIZMUSSAL HALLGATJÁK A GAZDAG KLUBOK SEGÉLYKIÁLTÁSÁT
„Úgy találtuk – magyarázza Thorpe –, hogy összefüggés van a focisták élethez, problémákhoz való hozzáállása és a meccseken nyújtott teljesítménye között.”
Haslam is úgy találja, hogy a Brentford azon játékosai, akik pozitívan állnak az élethez, gyorsabban és tovább képesek futni, mint a többiek.
„Az elmúlt idényben, főleg karácsony környékén, sűrűn jöttek a mérkőzések – mondja. – Volt, hogy csak két-három napunk volt a felépülésre, többször egymás után, a focisták viszont egyre többet és gyorsabban futottak. Ha jól teljesít a csapat, az mindenre hatással van: mindenki egy kicsit többet tesz bele, és bevállalja a kevesebb pihenést. Tavaly ezt sokszor láttam. Mindenki jól játszott, ezért mindenki hajlandó volt még egy kicsit megerőltetni magát.”
A klubok által gyűjtött adatokból mindenkinek lesz egy saját profilja, amit az egészségügyi osztály fel tud használni. Ha valakinél jelentős eltéréseket látni az átlagához képest, például sokkal kevesebbet alszik, mint általában, vagy magasabb a pulzusa, mint szokott lenni egy-egy edzőgyakorlatnál, az a kifáradás jele lehet. A szakemberek ilyenkor kidolgozzák a megfelelő eljárást, amivel elkerülhető a kiégés. A technológia és az elképesztő mennyiségű adat azonban újabb gondokat szülhet.
„Én csak ketyerekorszaknak hívom – mondja Thorpe. – Olyan olcsóvá vált a technológia, hogy a klubok tömegével vásárolják fel anélkül, hogy tudnák, valóban hasznukra válik-e.” Haslamnak szintén vannak fenntartásai: „Minden nap jön egy e-mail, amiben el akarnak nekünk adni valamit. – Egy adat csak akkor hasznos, ha helyesen használjuk fel, különben nem segít senkinek, csak bezavar a végeredménybe.”
A tényeket kiolvasni a számokból szintén kihívást jelent. A több nem mindig jobb. Barnes ezt az alábbi példával magyarázza: „A Middlesbrough-nál Robert Huth kíváncsi volt a saját adataira, de nem az érdekelte, mik az eredményei, hanem hogy mennyit dolgozik. Azt vette észre, hogy minél kevésbé fárasztja ki magát, annál hatékonyabban. Amikor beszéltünk az edzőkkel, kiderült, hogy igaza van. Olyankor tudott remekelni, amikor nem fárasztották ki: kifáradás nélkül javult a döntési képessége.”
Haslam is odafigyel, hogy a statisztika ne gátolja a játékosokat. „Nem akarjuk, hogy a kiégéstől rettegjenek, ha azt hallják, most futották életük legjobbját. Segíteni akarunk nekik a mérkőzések közötti felépülésben, hogy még jobbak lehessenek.”
Nehéz megtalálni a helyes utat a babusgatás és a túlhajszolás között. Mikor Jack Wilshere a 2016–17-es idényben kölcsönben játszott a Bournemouth-nál, az edzéseken ráadott GPS-rendszernek köszönhetően ki tudták küszöbölni a visszatérő lábsérülését, ami addigi pályáját megkeserítette. A klub orvosi részlegének vezetője, dr. Jack Roberts így beszélt a Training Ground Guru szaklapnak: „Szigorúan megszabtuk, mennyit edzhet, amíg azt nem láttuk, hogy bírna többet is. Hétről hétre, apránként egyre többet bírt a lába.”
Barnes idősebbekkel is dolgozott a West Bromnál. „Volt négy tapasztalt középhátvédünk, de az adatainkból tudtuk, hogy ha részt vesznek a futóedzéseken, az növeli a lábszársérülés veszélyét – mondja. – Ezért szobabicikliztek, hogy védjuk a lábukat.”
A Brentfordnál a játékosok edzettsége, sebessége és ereje számított. „Az adatok elárulják, mikor dolgoznak túl sokat vagy túl keveset: a lényeg, hogy eltaláljuk a tökéletes egyensúlyt – így Haslam. – Ha a megfelelő módon képezzük és hozzászoktatjuk, a test könnyen alkalmazkodik a labdarúgáshoz. Tizenkét kilométer kilencven perc alatt semmiség, amennyiben a nyarat fokozatos felkészítéssel töltöttük, és hozzászoktatjuk őket az edzések és a meccsek intenzitásához.”
Az idény során is futóteszteknek vetik alá a labdarúgókat: ezekkel összevetik a korábbi méréseket. „Ha minden héten játszanak, de nem futnak olyan jól, mint nyáron, az a kifáradás jele lehet – magyarázza Haslam. – Ha pedig a cserepadon vannak, és úgy is rosszabbak, akkor nem edzenek elég keményen.”
Tudományos eredmények ide vagy oda, az edző és a játékos közötti viszony mindig is kulcsfontosságú lesz. „A kifáradás megfigyelésének legfontosabb eleme a professzionális és tiszteletteljes viszony a játékosokkal, ami lehetővé teszi a párbeszédet – tudatja Barnes. – Ismerik a saját testüket. Ha megbíznak bennünk, rengeteg hasznos információval szolgálhatunk arról, milyen hatással van rájuk az elvégzett munka.”
Haslam szerint is kulcsfontosságú a személyes kapcsolat, de szerinte a szakemberek kölcsönös kommunikációja legalább ilyen lényeges. „Remek, hogy van technológia, meg vannak kérdőívek, de sokkal többet lehet megtudni a játékosokról, ha egyszerűen csak beszélgethetünk velük, akár a szakmától függetlenül. És folyamatos párbeszédre van szükség a menedzser, az orvosok és a sporttudományi részleg között. Ezen múlik a siker.”
A felsőbb osztályok és az évi 46 meccs plusz kupamérkőzések szintje alatti egyesületeknél a gazdag klubok segélykiáltásait némi cinizmussal hallgatják. „Egy ideális világban mindenkinek több ideje lenne, de a helyzet nem fog egyhamar megváltozni, és lassan kezd olcsó kifogás lenni – így Haslam. – Az idény elején minden klub tudja, mikor játszik és kivel. Lehet néhány változás a kupameccsek eredményei miatt, de a karácsonyi találkozók dátuma például hónapokkal előre ismert. Negyvennégy nap alatt tizenegy meccset kell játszanunk, de ezt már az idény előtt is tudtuk, és volt időnk eltervezni, hogyan készítsük fel erre a játékosokat.”
Jó példa erre a Wolverhampton előző szereplése a Premier League-ben. Ötvenkilenc tétmérkőzésen léptek pályára 383 napon belül, eljutottak az Európa-liga negyeddöntőjéig, és összesen 100 percnél többet csak 22 játékosuk játszott az egész alatt. Alig volt sérülésük: a játékosok 95 százalékos készültségben teljesítettek.
A kiégés a 2020–21-es idényre jelentős fenyegetéssé vált, de az ellenszert talán egy másik sportágban érdemes keresni. „Beszélgettem néhány NFL-, NBA- és hokiklub illetékesével – mondja Thorpe. – A kosarasok például hetente négyszer játszanak, évente nyolcvan meccsük van, és városról városra repülnek. Azt hiszem, ott érdemes keresni a válaszokat.”
Kinek van meg Michael Jordan száma?
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. novemberi számában.)
