Hol vagyok?       FFT blogok   >>  
twitter    facebook   
Regisztráció
Hírlevél

Firestarter
Összes blog

Az angol labdarúgás története – 1.rész: Vidám tömegverekedésektől az első klubokig

2010-05-17 11:52:08

Anglia, a labdarúgás bölcsője – tartja a népszerű közhely, s talán nem is gondolnánk, hogy milyen igaza is volt annak, akinek száját először hagyta el ez a mondás. A Ködös Albionból származik ugyanis az első írásos megemlékezés az első, futballhoz hasonlító labdajátékról (1170). Maga a „futball” szó is Angliában látott napvilágot (1409), itt alapították az első futballklubokat (1857-től), itt szervezték az első futballtornát (1867) a tradicionális, máig létező FA- kupa első kiírása pedig 1871-re datálódik. Sőt, Angliában játszották a világ első, nemzetek közötti futballmérkőzését, az 1870-ben.
Valóban, mondhatjuk, hogy Anglia a futball bölcsője. Kísérjük hát végig ezt a játékot bölcsőjétől egészen az érett felnőttkorig, és lapozzuk át együtt az angol futball vaskos történelemkönyvét!


Katonai kiképzés labdával, meccsek zeneszóra

Mielőtt azonban belevetnénk magunkat a szigetországi futball történetébe, utazzunk egy kicsit keletebbre, s nézzük meg, mi történt időszámításunk előtt kétezer évvel a kínai császár udvarában! Legnagyobb meglepetésünkre, itt bizony futballoznak! Ha nem is a klasszikus értelemben vett futballt, de valami ahhoz hasonlót, a cu-kü nevű játékot játszanak. Szó szerinti fordításban ez „rúgni-labdá”-t jelent.
A játéktér közepére két, egyenként négy méter magas bambusz rudat vertek le a földbe, közéjük hálót feszítettek ki, melybe egy kb. 60 cm átmérőjű lyukat vágtak. Ez volt a kapu, ezen kellett a játékosoknak lábbal, fejjel, mellel, ököllel vagy éppen háttal átjuttatniuk a labdát, melyet nyolc bőrdarabból varrtak össze, és tollal tömtek meg. Huang-ti császár előszeretettel játszatta ezt a játékot katonáival, mert szerinte ez a fajta testmozgás fejleszti a gyorsaságot, ügyességet és találékonyságot. A játék hatalmas népszerűségnek örvendett nem csak a katonák, de az egész nép körében. Egyedül szegény rabszolgáknak nem volt szabadott cu-küzniük.

Kínai mintára később Japán is megalkotta a saját labdajátékát, bár ott ez megmaradt afféle úri huncutságnak. Miniszteri rang alatt – szó szerint – senki nem rúghatott labdába. A játék egyszerűbb volt, mint Kínában, négyen- öten körbeálltak, a cél pedig az volt, hogy lábbal minél tovább a levegőben tartsák a labdát. Arról, hogy sikerült-e valakinek kimonóban megcsinálnia a brazil-kört, nem maradt fent írásos emlék.


Érdekes módon sem a görögök, sem a rómaiak nem éreztek késztetést arra, hogy labdákat rugdaljanak, ők inkább filozofálgattak és hódítgatták a világot, így futballal legközelebb már csak a középkorban találkozunk, ekkor is Olaszországban, ahol a 14. század elején megjelent a firenzei calcio, Európában az első körülhatárolt városi pályán zajló, mérkőzésvezető által irányított csapatjáték. Egy-egy csapat 27 főből állt, és a másik fél várát jelképező sátorba kellett belőni a labdát. A játékosok szigorúan meghatározott rend szerint álltak fel: elől 15 csatár, a második sorban 5 fedezet, mögöttük 4 védő, a negyedik sorban megint 3 védő, akik közül a középső a kapus. Egyedül csak ő vehette a kezébe a labdát, a többiek rúghatták vagy ököllel üthették, a bíró vigyázott a szabályok betartására és számolta a gólokat, a büntetőpontokat. A sátrak mellett zenekarok is voltak, zeneszó mellett zajlott a mérkőzés


Futball – a halálos és tiltott játék

Angliában a labdarúgás először, mint „határlabdázás” jelenik meg, méghozzá egy rontásűző pogány népszokás keretein belül. A hagyomány szerint a bőrből készült „labdába” belegyömöszölték a gonoszságot és a rontást, majd az első tavaszi napon a falu apraja s nagyja kisereglett az utcákra, és jelképesen kirugdalták a veszedelmeket a falu határán túlra. A játék mindaddig tartott, míg a bőrbatyu ki nem szakad, és minél messzebbre sikerült eljuttatni ez idő alatt a labdát a falutól, annál messzebb kerültek a bajok is. Aki pedig a legnagyobbat tudta rúgni a labdába, azt kerülték el leginkább a betegségek a következő esztendőben.
A népszokás azután hamar népszerű elfoglaltsággá nőtte ki magát, s már nem csak a jeles napokon, de egész évben rugdosták az emberek a bőrbogyót
1170-ből, William Fitzstephen utazó tollából származnak az első olyan feljegyzések, melyek megemlékeznek erről a furcsa játékról. Így írt róla londoni útja során: „Ebéd után az összes városi fiatal kisereglett a mezőre, hogy egy bizonyos, nagyon népszerű labdajátékot játszanak.” A labda állati húgyhólyagokból készült, amit tollakkal, szalmával, később levegővel töltöttek meg.

Az első futballmérkőzés leírása 1280-ból származik, és az Ashington közelében fekvő Ulgham mezején vívott küzdelmet írja le. A küzdelmet szó szerint kell érteni, az összecsapás során egy ember meghalt, miután beleszaladt ellenfele tőrébe. Még hogy a mai védők kemények...

Ekkoriban egyébként is durvaság, sőt brutalitás jellemezte ezt a játékot. Gyakorta több százan játszottak egyszerre, olykor egymástól kilométerekre lévő „kapuk” között, s az események inkább hasonlítottak tömegverekedésre, mint kedélyes játszadozásra. A szabályok is eléggé kezdetlegesek voltak, mindössze a kezezést tiltották, minden más megengedett volt. Így aztán nem meglepő, hogy a lábtörések teljesen szokványosak voltak, de a halálesetek sem voltak ritkák.
Nem is meglepő, hogy 1314-ben Nicholas de Fardone, London polgármestere II. Edward angol király parancsára betiltatta a játékot. Ördögi és veszélyes szórakozásnak kiáltották ki, űzőit pedig börtönnel fenyegették:
Mivelhogy a labdával lökdösődő népek óriási zajt csapnak a városban, mely bizonyossággal a Sátán erejéből ered, és melyet Isten tilt: a király nevében megparancsoljuk, és megtiltjuk, hogy a jövőben ehhez hasonló játékok űzessenek a városban, a király parancsával ellenszegülőket pedig bebörtönözzük”.
Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, a futballt továbbra is játszották, sőt egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Valamikor 1481 és 1450 között (a pontos dátum ismeretlen) latin nyelven megjelent az első részletes kézirat a futballról, melyben már felismerhetőek a modern futball egyes elemei, mint például a cselezés: „A játék, melyet közös kikapcsolódásként űznek, „foot-ball”-nak hívnak. Olyan sport ez, melyben fiatalok egy nagy labdát hajtanak, de nem kézzel ütik a levegőbe, hanem lábbal görgetik a földön, sőt, nem csak a lábukkal, de a lábfejükkel és a sarkukkal is....majd elrúgják az ellenkező irányba.” Lám-lám, minden kornak megvannak a maga Cristiano Ronaldo-i. Ez a krónikás tesz említést először egyébként valamiféle futballpálya szerűségről is: „Kijelölték a határokat, és a játék elkezdődött”.


1526-ban említik meg az első futballcipőt, VIII. Henrik rendelt egy festményt, melyen egy ilyen lábbeli volt látható, sajnos a kép mára már megsemmisült.
1581-ben Richard Mulcaster, az Eton Egyetem diákja, már úgy emlegeti a futballt, mint egy szervezett csapatjátékot. Ő ír először csapatokról (térfelek), pozíciókról (állások), játékvezetőről (bíra a felek fölött), és edzőről (oktató mester). Mulcaster játéka tehát valamiféle finomított változata lett volna az ősi brutális futballnak. Legalábbis ő így képzelte volna ezt a játékot, a gyakorlat azonban ennek szöges ellentéte volt.
A futball továbbra is illegalitásra volt ítélve, népszerűsége és durvasága azonban mit sem változott. Bizonyítékként nézzünk meg egy 1595-ből származó korabeli „sporttudósítást”:
„Gunter fia, csak úgy, mint Gregorié, a földre zuhant játék közben. Gunter előrántotta tőrét, összeverekedtek, és mindkettejüknek betört a feje. Két héten belül mind a ketten meghaltak.”


Az első futballal foglalkozó könyv 1660-ban jelent meg Francis Willughby szerzeményeként, címe „Book of Sports” volt. A könyvben a többi sport mellett egy hosszabb leírás kapott helyet a futballról, melyben a szerző megemlíti a pályát és a kapukat („a pálya mindkét végén kapuk vannak, amiket célnak hívnak”) a taktikát („a legjobb játékosaikat hátul hagyják, hogy őrizzék a célt”) a góllövést („aki a labdát elsőként átjuttatja az ellenfél célján, az nyer”) és a csapatok kiválasztását („a játékosokat erejük és fürgeségük alapján válogatták ki”).
A futball a 17. század folyamán is megőrizte népszerűségét, a híres naplóíró, Samuel Pepys például így írt Londonról: „Az utcák tele vannak futballozókkal.”



Az első szabályok

A 19. századra a labdarúgás mit sem veszített népszerűségéből, egész Anglia szerte, sőt már Franciaországban is tömegek játszották. Szabályai azonban még nem voltak kidolgozva, a durvaság pedig még mindig jellemző volt. 1883-ban például, egy 13 éves kisfiú, James Mills „három helyen törte lábát, miközben futballt játszott.” A fiú lábát később amputálni kellett.
A játék népszerűségét mutatja ez az apróhirdetés is, mely a Guardian című lapban jelent meg, 1844. december 14.-én: „Sürgősen futballpályát keresünk a London Road vagy az Oxford Street közelében.”


A futballt tehát sokan szerették, főleg a szegényebb munkásosztály körében volt igen kedvelt szórakozás. Leggyakrabban mégis az iskolák, egyetemek csapatai küzdöttek meg egymással. A gond azonban az volt, hogy minden iskolának más-más szabályrendszere volt, melyek még a középkorból eredtek. Ekkor merült fel először, hogy a szabályokat egységesíteni kellene. Az iskolák képviselői tehát összeültek, hogy kidolgozzanak egy olyan egységes szabályrendszert, mely mindenkinek megfelelő. Hosszas tárgyalások után az első kísérlet az ún. „The Cambridge Rules”, „cambridgei szabályok” volt 1848-ban. Nálunk tehát még Irinyi József a 12 pontot morzsolgatta ajkai között, amikor az angolok már a futball szabályaival voltak elfoglalva...
Ezen szabálykönyv tartalmazta többek között a kapuskirúgás, a bedobás, a les és a labdavezetés irányelveit, tiltották a durvaságot, és meghatározták a pálya nagyságát is.
Voltak már egységes szabályok, 1855-ben így meg is alakult a világ első futballklubja, a Sheffield FC, majd 1863-ben az iskolák és egyéb szervezetek létrehozták a Futball Szövetséget. Tovább finomították a szabályokat is: „Gólnak számít, ha a labdát a kapuba juttatják anélkül, hogy kézben vitték vagy kézzel ütötték volna. Lábbal csak a labdát szabad rúgni. A játékosnak nem szabad a labdát érintenie, ha az a levegőben van. Lesen van a játékos, mihelyt a labda elé kerül.”


A szabályokat tehát többé-kevésbe lefektették, sorra alakultak a klubok, a futball népszerűsége pedig megállíthatatlanul nőtt.
1867-ben Sheffieldben megrendezték az első futballtornát, a Youdan-kupát, melyen 12 csapat vett részt. Az ötlet Thomas Youdan helyi színháztulajdonos fejéből pattant ki, ő volt a rendezvény főszponzora is. A Hallam-Norfolk-Mackenzie háromcsapatos döntőt március 5.-én mintegy háromezer néző figyelte. A tornát és a 2 fontot érő serleget a Hallam FC nyerte. (megverték előbb a Norfolkot, majd a Mackenzie-t, majd a Mackenzie megverte a Norfolkot, így ők lettek a másodikak) Szegény Youdan Úr nem adhatta át személyesen a futballtörténelem első trófeáját, mivel aznap éppen beteg volt. Egyébként sem emelhették a játékosok magasba a kupát, mivel az ötvösmester nem készült el vele a döntő napjára. Érdekesség az is, hogy az ezüst serleget, miután végre elkészült, gyorsan el is lopták, és csak 1997-ben bukkant fel egy skót régiségkereskedőnél, aki mindössze 2000 fontért (mintegy hatszázezer forint) készséggel visszaszolgáltatta azt a jelenleg az angol 10. osztályban sínylődő Hallam FC-nek.


A futball tehát a kezdeti bukdácsolás után magabiztos léptekkel indult el hosszú útján, melynek végén meghódított az egész világot, és több millió ember szívét. 1871-ben életre hívták a mai is létező FA- kupát, 1888-ban pedig elindult hódító útjára az angol bajnokság, de erről majd a következő részben.



Források:
Cox, Richard: The Encyclopedia of British Football. Spartacus Educational, 2008.
Harvey, Adrian: Football, the First Hundred Years: The Untold Story of the People's Game. 2005.

nincs kép
Jelentkezz be a Facebookra, hogy hozzászólhass!
6 hozzászólás
Bemutatkozik: Firestarter

Sok helyen fociznak, de a FUTBALL-t Angliában játsszák.

HOZZÁSZÓLÁSOK
2010-05-27 15:33:23

Firestarter hozzászólása:

Köszönöm a dicséreteket.
Ranlom, sajnos nem én döntöm el mi kerül a magazinba, és mi nem :-)
2010-05-19 18:39:17

Ranlom hozzászólása:

Szerintem az ilyen hosszú elemző írásoknak a magazinban lenne a helye.
2010-05-18 13:36:17

Eltiron hozzászólása:

Off: AndyBotwin: Szeva rajongótárs! Weeds forever :))

Az írás ígéretes, várom a köv. részt!
2010-05-18 11:41:43

eevan15 hozzászólása:

nagyon jó, tetszett nagyon...várom a következő részt :)
2010-05-17 17:44:17

AndyBotwin hozzászólása:

Nagyon jók a képek.
2010-05-17 12:58:46

Nitro hozzászólása:

Kíváncsian várom a folytatást, nagyon igényes, érdekes írás.

LEGFRISSEBB FOCI HÍREK


További foci híreink »

UTOLSÓ KOMMENTEK


Bookmark and Share