Hol vagyok?       Interjúk   >>  
twitter    facebook    RSS
Regisztráció
Hírlevél

Web-exkluzív

Csak itt olvashatod!

José Mourinho

A Real Madrid saját televíziójának adott hosszabb terjedelmű interjút José Mourinho, amiben a portugál edző nem csak szakmai kérdésekről, de személyes érdekességekről is beszél. A csatornán a tréner egyik kedvenc dala, a Stingtől ismert Fields of Gold nyitotta meg a Real Mourinhóra keresztelt műsort, amit nem csak spanyol, de angol verzióban is láthattak a tévénézők.

Egyszer azt mondta: nem játszani vagy edzősködni szép a Real Madridban, hanem nyerni a Real Madriddal.
Vannak emberek, akik úgy értelmezik saját érkezésüket a nagy klubokhoz, mint pályafutásuk egyik célját. Én pályafutásom elejétől kezdve nagy klubokban vagyok, és mindig azt mondtam játékosaimnak, hogy ott lenni egy nagy klubban nem lehet cél, mert nyerni is kell azzal. A pályafutásod végén majd elmondják, hogy játszottál ezekben a csapatokban, de a lényeg az lesz, hogy nyertél öt bajnokságot, három Bajnokok Ligáját, tíz kupát… így a cél nem ott lenni a Real Madridban, hanem nyerni a Real Madriddal.

Miért is José Mourinho a „Special One”?
Egy tréfa miatt. Az első Bajnokok Ligáját a Portóval nyertem, és két nappal később bemutattak Londonban a Chelsea-nél. Különösképp Angliában élt néhány évvel ezelőtt az a meggyőződés, hogy ahhoz, hogy jó edző vagy játékos legyen valaki, nyernie kell itt, a futball szülőhazájában. A sajtótájékoztatón az újságírók megkérdezték, rátermettnek érzem-e magam arra, hogy meghozzam a sikereket, mire én azt mondtam: Két nappal ezelőtt nyertem meg a Bajnokok Ligáját a Portóval, hogy lehet megkérdezni azt, hogy rátermettnek érzem-e magam a feladatra? Nem vagyok egy hétköznapi edző, különleges edző vagyok. Ez pedig rajtam maradt.

Egy kicsit valóban különleges, mikor a Chelsea múzeumában ki van állítva az egyik kabátja.
Ott történelmet írtunk. A Chelsea korábban soha nem nyerte meg a Premier League-et, csak az ősi angol bajnokságot – több mint ötven éve. Két egymást követő alkalommal is megnyertük a PL-t, az új Wembley-ben megnyertük az első kupát, ezen felül pedig nyertünk Szuperkupákat, Ligakupákat… Kiírtunk egy árverést, mivel pártfogója voltam egy szervezetnek a rákkal élő gyermekekért, és egy nagy Chelsea-szurkoló, aki szerette volna ezt a kabátot, 20 ezer eurót ajánlott érte. Majd amikor a Chelsea megnyitotta a múzeumot, felajánlotta a klub számára, mivel úgy vélte, inkább itt a helye, és nem a lakásában.

Mit kapott a labdarúgástól, és mi az, amit elvett?
Többet vett el, mint amennyit adott. Megkaptam a személyes elégedettséget, hogy sikeres legyek egy olyan világban, ahol gyerekkorom óta akartam dolgozni. Megkaptam a boldogságot, ami nem mindenkinek adatik meg a világban, és egyre kevesebbeknek úgy, hogy közben ott dolgozzanak, ahol akarnak. A örömteli munkavégzés egyre nehezebb lehetőség. De el is vett eleget… olyan dolgokat, amelyek sokkal fontosabbak, mint az összes többi, alapvető dolgokat az életben. Nyugalomban megenni egy fagylaltot feleségemmel és gyerekeimmel, elmenni nyugodtan nyaralni, az élet alapvető dolgait megcselekedni. Elvette tőlem a magánéletemet, és akik ezzel a legtöbbet veszítették, azok a szeretteim. A labdarúgás életem része, de az életem az otthonomban van.

Milyen életet tudna elképzelni magának, ha nem lenne futballedző?
Egy sokkal nyugodtabb életet. Van egy diplomám, így szerintem előadóként dolgoznék az egyetemen, ahol tanultam.

Hogyan alakul egy éjszakája, amikor hazaérkezik egy vereség vagy egy győzelem után?
Amikor kikapok, nem csinálok drámát, úgy tekintek a vereségre, mint egy győzelmi sorozat végére, és nem egy vesztes széria kezdetére. Elgondolom: ma kikaptunk, véget ért egy győzelmi széria, de el kell kezdeni a munkát, hogy egy újabb győzelmi széria vegye kezdetét. Nyerjünk vagy veszítsünk, általában a meccsek utáni éjszaka nem alszom jól, talán azért, mert túl sok adrenalin munkálkodik bennem. A meccset megelőző éjszaka azonban mindig nagyon nyugodt számomra, még akkor is, ha épp egy csúcsmeccs következik.

Önnel kapcsolatban nincs féligazság. Az emberek vagy utálják, vagy imádják. Vagy nagy csodálattal vannak, vagy ellenérzéseket vált ki.
Ilyenekkel nem vesztegetem az időmet. Mindig azt mondom, hogy egy klubban szeressenek a játékosok, az emberek, akikkel dolgozol, a szurkolók és a vezetőség. Ha pályafutásom egy pillanatában majd jelentkezik egy probléma, vagy nem találom meg az empátiát velük, akkor elkezdek aggódni, és elkezdek azon töprengeni, vajon mit rontottam el. De ez eddig sose fordult elő. A Portót azért hagytam el, mert távozni akartam, ám minden fantasztikus volt velük. A Chelsea-ben kezdve Abramovicstól az utolsó szertárosig csak barátokra leltem. Mindenki nagyon hiányzik, és úgy érzem, én is hiányzom nekik. Az Interben pedig mindenki ismeri a történetet. Talán azok vetnek meg, akik még nem találkoztak velem.

Miért ilyen nehéz megismerni az igazi José Mourinhót?
Az emberek azt hiszik, hogy ismerik az embereket, holott ez nincs így. Engem csak az ismer, aki velem van, és aki velem dolgozik minden egyes nap. Az emberek látnak az utcán vagy a kispadon egy felfokozott emocionális pillanatomban, és máris azt hiszik, hogy ismernek. Azok az emberek, akik rólam beszélnek, nem a barátaim, mivel aki a barátom pontosan tudja, hogy nem szeretem, ha rólam beszélnek. Az én barátaim nem beszélnek rólam a sajtóban. Akik ismernek, azok a szeretteim, a családom, a barátaim és azok az emberek, akik mellettem dolgoznak. Ezt a jogomat szeretném is megtartani, mivel ilyen vagyok.

Hány igazi barátja van a labdarúgás világában?
A velem dolgozók kilencvenöt százaléka a barátom. Ezért minden hétvégén én akarok nyerni, de utána már azt akarom, hogy nyerjen az Inter, a Chelsea, és a játékosom, aki elment egy másik csapathoz. Rengeteg barátom van a futballban.

És mennyit őrzött meg gyerekkorából?
Ők azok, akik nincsenek kapcsolatban a labdarúgással, teljesen átlagos emberek, akik megosztották velem fiatalkorukat, és akiket más-más útra sodort az élet. Lehet, hogy nem látod őket egy, két vagy három évig, mégis amikor újra velük vagy úgy érzed, mintha csak tegnap lett volna, mivel az összhang és az empátia óriási. Ők tudják, milyenek vagyunk mi; átlagos emberek, akik normális életet akarnak, és megadják a teljes bizalmat.

Szívesen emlékszik vissza a környékre, ahol felnőtt?
Nyolc vagy kilenc éves koromban cseréltünk lakást, a szüleim pedig még mindig ott élnek. Amikor a városban vagyunk, mindig ellátogatunk oda, ahol anno éltem. Még most is minden ugyanolyan, ráadásul az emberek nem azt látják, ki vagyok, hanem azt, ki voltam. Egy átlagos fickó. Itt olyan nyugodtan tudok sétálni, ahogy sehol máshol.

Milyen dolgoktól fél José Mourinho?
Talán nem ez lenne a korrekt megfogalmazás, de akitől idézőjelek között félek, az Isten. Mély katolikus vagyok, hívő és hiszek az Ő hatalmában és igazságában. Ezért a helyes szó nem is a félelem. Csak azt akarom, hogy a szeretteim rendben legyenek, mert ha megvan a nyugalom, az egészség és az életöröm, már semmi mástól nem kell tartani. A labdarúgásban a legkevésbé sem félek senkitől és semmitől. Ha félsz a vereségtől, jobb, ha ott sem vagy, mert a végén úgyis mindig veszíteni fogsz.

Mik azok az édesapja által közvetített értékek, amelyeket most Ön is átadna a gyerekeinek?
Az alapvető értékek. Egy jó ember számára becsületesnek lenni mindenek felett álló. Olyan alapvető dolgokat, amelyek a végén lesznek igazán fontosak, mert az életben mindig az egész alapjából tudsz majd építkezni.

Melyik volt élete legboldogabb napja?
A labdarúgáson kívül. Az élet alapvető dolgaiban, amelyek sokkal fontosabbak, és amelyeket nem lehet összehasonlítani a labdarúgással. A labdarúgásban is volt számos szép és fontos pillanat, ezért csak egyet kiválasztani nagyon nehéz feladat.

Mit kér, és mit nem fogad el egy játékostól, aki az Ön kezei alatt dolgozik?
Globális értelemben véve egy játékos a klub szolgálatáért van, nem pedig másért. A gólok, amiket Cristiano Ronaldo lő, a védések, amiket Casillas bemutat, vagy a passzok, amiket Özil ad mind azért vannak, hogy a csapat nyerjen, s nem azért, hogy a csapat dolgozzon ezekért. Mindannyian a klubot szolgáljuk. Szeretem a csapatjátékosokat, akik készek kilencven percen át a pályán vagy a kispadon lenni. Számomra ez létfontosságú.

Mit jelentene Ön számára győzedelmeskedni a Real Madridban?
Nagyon sokat. 2011-ben vagyunk, és a Chelsea-ben még nyolc játékos is ott van abból a csapatból, amit 2004-ben építettünk. Ez egyet jelent azzal, hogy nem csak a megnyert címeket hagytuk magunk mögött, hanem a feltételeket is, hogy a klubnak a jövőben is meglegyenek az alapjai. Amikor Leonardo megérkezett az Interhez, és felhívott engem, hogy gratuláljon a feltételekhez és a munka szervezettségéhez, akkor számomra ez is számított, nem csak a sorozatban megnyert címek. A Real Madridban is címeket akarok nyerni, de ugyancsak szeretnék felépíteni valamit a jövőre nézve, egy mentalitás- vagy felépítésbeli változást, vagy pedig megteremteni az alapokat a sikeresség folytonosságához. Mindezek részei egy edző munkájának, ám a végén összességében úgy lesz felbecsülve, hogy nyert vagy nem nyert. Főleg egy nagy csapat esetében, ezért kell győznöd.

Ön napról napra tervez. Mégsem képzelte el sosem a Cibeles-teret a szezon végén?
Nem, mert nem nagyon szeretem az ünnepléseket. Sem a Portónál, sem pedig az Internél nem voltam jelen a Bajnokok Ligája megünneplésén, a Chelsea-nél pedig ugyan megjelentem, de egy kicsit meghúzódva. A győzelem pillanatában sokkal nagyobb szerepe van a játékosoknak vagy a klub alkalmazottjainak. A nyilvános ünneplés sokkal inkább a játékosoké, persze ha egy nap majd ott lehetek a Cibelesen, miközben látom a drukkerek és a játékosok boldogságát, akik annyit dolgoztak azért, hogy itt legyenek, én is elégedett leszek.

Van olyan részlet az életében, amit sosem fog elfelejteni? Sokak még emlékeznek a bizonyos ölelésre Materazzival…
De még mennyi „Materazzi” volt pályafutásom során… Minden egyes meccs után előbb vagy utóbb, de több száz üzenet jut el hozzám. Amikor például bejutottunk a Király-kupa döntőjébe, jött üzenet Morattitól, Abramovicstól, olyan emberektől, akik részei a múltamnak, akikkel anno együtt nevettünk az örömteli, és együtt szomorkodtunk a rossz pillanatokban. Számomra ez a legfontosabb, a dolgok szerkezete, hogy örökre megmaradjanak. Sosem nevezek senkit ex-játékosomnak, mivel mindenki a játékosom, van aki most, van aki egykor.

Mit kell elfogadnia azoknak, akik Önnel dolgoznak együtt?
Túl a tisztességen néha szükséges a megértés képessége, hiszen egy játékos számára nagyon nehéz elfogadni az ellene szóló edzői döntést. Néhány döntés engem is nagyon megüt, az egyik legutolsó példa volt, amikor Granero a Real Sociedad ellen a lelátóra kényszerült, noha nála többet senki nem melózott. Viszont akartam adni egy kis örömöt és motivációt Canalesnek. Tudtam, hogy Gago meghívót kapott az argentin válogatottba, így őt nem akartam kihagyni. Garaynak is lehetőséget akartam adni, mivel korábban nem játszott, és szintén bekerült a válogatottba. A kispadon pedig szerettem volna ritmusban lévő embereket, mint Khedira. Bántott, hogy kihagytam, de olykor törekedni kell egy kicsit hűvösnek lenni, meg kell próbálni elfelejteni, hogy neked is vannak érzéseid, és szerencsésnek kell lenni, hogy játékosaid legalább megértik a munkád nehézségeit.

Késznek érzi a csapatot, hogy válaszoljon Mourinho igényeire?
Igen. Ez egy szakmai és emberi kvalitással rendelkező csapat, egy olyan társaság, amely érzelmileg nagyon könnyen boldogul. Egy fiatal csapat, amelynek a nagy nyomással kapcsolatban nincsenek komoly tapasztalatai. Nem egy olyan csapat, amelyre azt lehetne mondani, hogy vagy győz ma, vagy nem nyer soha, mert elérte potenciálja tetőfokát és lehetőségei határvonalát. Egyes játékosoknak tíz évük is van a Real Madridban: Casillas 30 évesen még fiatal, ha még tíz évig akar játszani, megteheti. Utána jön Carvalho, aki 32 évesen jobban játszik, mint 22 évesen. Ebben a pillanatban az egyetlen problémánk, hogy továbbra is kissé naiv csapat vagyunk, amelynek még egy kis érési időre van szüksége.

Újabb lényeges rész Mourinho számára a szakmai stábja, a másik családja.
Amikor klubot cserélünk, minden esetben belépünk egy új közegbe. Karanka egy pár hónappal később csatlakozott hozzánk, egy fantasztikus fickó, akit remélem egy nap majd lesz szerencsém megnézni edzőként. Nagyon szeretne tanulni, jobban beszél portugálul, mint Silvino Louro (a Real Madrid kapusedzője – a szerk.) spanyolul…

Milyen a kapcsolata Florentino Pérezzel?
Számomra a tisztelet a legfontosabb, és ez az első naptól kezdve fennáll. Utána jön az empátia, és hogy a döntéseket építsük fel időben. De ami számomra alapvető, az megvan. Én nagy tisztelettel vagyok az elnök iránt, és úgy érzem, ő is irántam.

Casillast nevezik a „csendes kapitánynak”…
Higgadt, nem beszél sokat, marad a saját szerepénél. Csapatként szerencsénk, hogy ebben a szezonban egy vagy két védést kell bemutatnia meccsenként, nem pedig húszat. A nagy kapusok azonban ebben a két védésben teremtik meg a különbséget, ezért ő a világ egyik legjobbja. Túl ezen, egy szerény és nyugodt srác.

Mit mondana Cristiano Ronaldóról?
Szerintem a vita, hogy Cristiano Ronaldo vagy Messi a világ legjobbja, a következő években is folytatódni fog, mivel egyénileg nem látok egy játékost sem, aki képes lenne megközelíteni őket. Engem abszolút lenyűgöz, és nem csak játékosként. Dolgos, szerény, becsületes… más, mint aki a maskara mögött van, a létrehozott képtől, amitől egyáltalán nem látni, milyen fantasztikus személyiség.

Tóthpál Zoltán
(realmadrid.es)


Főoldal
Labdarúgás hírek
Foci hírek
Foci eredmények

LEGFRISSEBB FOCI HÍREK


További foci híreink »

Hirdetés

UTOLSÓ KOMMENTEK


Hirdetés
MNO

Megvan a válasz arra a kérdésre, hogy miért reagálnak különbözőképpen a látszólag azonos típusú daganatos megbetegedésben szenvedő betegek ugyanarra a szisztémájú terápiára. Csod...

A legszebb virágünnepnek nevezte a Debreceni Virágkarnevált Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter a felvonulást követő virágkocsi-kiállítást és folklórfesztivált megnyitó beszé...

Bookmark and Share