Hol vagyok?       Interjúk   >>  
twitter    facebook    RSS
Regisztráció
Hírlevél

Még valami…

Válassz négy szurkolót, s adj nekik inni!

Kabalafigurák

Kabalák

A képen balról jobbra:
Buzzy, Brentford
Chaddy, Oldham Atletic
Chirpy, Tottenham Hotspur
Moonechester, Manchester City


Hogyan lesz valakiből kabalafigura?

Moonchester: Én tényleg csak belepottyantam. City szurkoló vagyok, és csináltam korábban ezt-azt a klubnak. Egyszer megkértek, hogy ideiglenesen öltözzek be, amíg megtartják a meghallgatást, hogy találjanak egy állandó embert a régi Moonchester helyére. Ez öt éve volt, azóta csinálom.
Buzzy: Én labdaszedő fiúként kezdtem a Brentfordnál. Később én lettem a labdaszedő fiúk vezetője, és párszor rendezőként is dolgoztam. Mindig eléggé idegesítően viselkedtem, így aztán amikor elhatározták, hogy csinálnak egy kabalafigurát, engem választottak.
Chaddy: Oldham szurkoló vagyok, de csak egy éve vagyok kabalafigura. Tudtam, hogy a klubnak gondjai voltak a régi Chaddyvel, és amikor a feleségemtől megtudtam, hogy kirúgták, jelentkeztem a klub vezetőinél. Igen ám, de rajtam kívül még 30 fickó pályázott az állásra, úgyhogy meghallgatásra, és interjúra kellett mennem. Végül 12-en maradtunk, és hála a humorérzékemnek, meg annak, hogy remekül tudtam fel-alá szaladgálni a jelmezben, engem választottak.
Chirpy: Tottenham szurkoló vagyok, és színész. Hét évvel ezelőtt írtam a klub vezetőinek, hogy mi lenne, ha segítenék nekik megalkotni Chirpy karakterét. Egy évig a sajtó osztálytól csinálta valaki, de neki elege lett belőle, így behívtak egy meghallgatásra. Mondhatjuk, hogy saját magamnak teremtettem meg az állást.  

Mi a karakteretek története, és jellegzetessége?

Chaddy: Chaddy még éppen csak hét éves, de növekedési problémái vannak, ezért olyan nagy. Igazi gyerek, egy kis csínytevő. Ellopja az emberek chipsét, és belemártogatja az italukba – meg hasonló dolgok. Ja, és szeret flörtölni a lányokkal.
Chirpy: Chirpy egy kicsit idősebb, 12 éves, de ő is rakoncátlan és játékos, szóval, amikor őt játszom, vissza kell mennem a gyerekkoromba. Amikor épp nem fekvőtámaszokat vagy spárgát csinál, átmászik a hölgyek táskáján, összeborzolja a hajukat, és felkéri a férfiakat táncolni. Nem mindig értékelik a viselkedését, de mindig megbocsátanak neki.
Buzzy: Brentford egy kicsi, családias hangulatú klub, úgyhogy általában jól kell viselkednem. Sok hullámozás és kézfogás.
Moonchester: Moonchester egy földönkívüli, a Kék Holdról, aki antennájával vett pár jelet egy remek futballklubról. Követte a jelet, és így kötött ki a Maine Roadon. Hatalmas feje van, egy antennával, melyet szeret ide-oda mozgatni. Ez az ő védjegye. Van egy barátnője, Moonbeam, és kezdőrúgás előtt öt hazai és öt vendég gyerek tizenegyeseket rúg nekünk. Szeretem látni, ahogy a gyerekek örülnek, amikor gólt lőnek. Egyébként is, ebben a jelmezben szinte lehetetlen bármit is kivédeni.
Buzzy: Én kivédtem minden büntetőt az LDV Vans döntőben, Cardiffban. Nagyon ott voltam aznap!

Hogyan jöttök ki a többi kabalafigurával? Van némi rivalizálás?


Buzzy: Eléggé jóban vagyunk. Nekem különösen jó barátom ”Boomer a Kutya”, a Port Vale kabalája. Néha még be is ülünk valahova.
Moonchester: Én még más kabalák esküvőjén is voltam! A legjobb kabala – barátaim azok ”City Úr” Bredfordból, ”Sammy a Garnélarák” Southendből és a Burton Albion ”Billy a Sörfőző”-je. Még ”Fred the Red”-el (A Manchester United kabalafigurája – a szerk.) is megiszunk párat a városi derbik után.
Chirpy: Furcsán hangozhat, de nagyon jóban vagyok az Arsenal ” Gunnersaurusával”. A 2001-es FA – kupa elődöntőben együtt sétáltunk körbe az Old Traffordon, és úgy tettünk, mintha verekednénk, hogy kit kapjanak le a fotósok. De amikor visszatértem a White Heart Lane-re, néhány hazai szurkoló nem akart velem szóba állni, mert kezet fogtam vele. Ez általában csak vidám cukkolás, de mióta Sol Campbell eligazolt, mintha nőne a rivalizálás a két szurkolótábor között.
Chaddy: Amikor megörököltem Chaddy-t, akkorra már nagyon rossz híre lett a többi kabala között, ezért kicsit szúrósan néztek rám az elején. De aztán megismertek, és most már minden rendben van.
Moonchester: Egyszer a Coventry ellen hógolyózni kezdtünk ”Sky Blue Sam”-el. Eleinte csak hülyültünk, és a szurkolók imádták. De aztán egyre vadabb lett a játék, és végül a biztonsági őröknek kellett közbeavatkozniuk és lenyugtatniuk minket.  


Hogyan fogadnak titeket az ellenfél szurkolói?


Chirpy: Nem sok pálya van, ahová beengedik az ellenfél kabaláit. El tudod képzelni, mi történne, ha elmennék az Arsenal, a Chelsea vagy a West Ham stadionjába, vagy ők jönnének hozzánk? Nem lenne túl biztonságos. Még azt sem engedik meg, hogy a White Heart Lane-en a vendégszurkolók közelébe menjek, főleg a fent említett csapatok ellen. Néhány alkalommal megpróbáltak átmászni a kordonokon, hogy elkapjanak, főleg, amikor lehúztam a gatyámat, és a fenekemet mutogattam az Arsenal szurkolók felé. Na, ekkor aztán volt dolguk a biztonságiaknak, azóta nem is engednek a vendégszurkolók közelébe. Azt hiszem nem kellett volna azt tennem…
Moonchester: Bolton, Middlesborough, Chelsea és West Brom, ők mind megengedik, hogy bemenjek, és fantasztikus élmény. Soha nem volt semmilyen problémám. Akárhányszor a vendégszurkolók közelébe kerültem, mindig kezetráztunk. Ráadásul ilyenkor a legnagyobb City szurkolók közelében lehetek, és ilyenkor elképesztő a hangulat.
Chaddy: Én igazából oda megyek, ahová csak akarok, de néha a szurkolók így is túl messzire mennek. Egyszer a Huddersfield ellen valaki megdobott egy darab pitével. Én viccből visszadobtam, mire a fickó megfenyegetett, hogy megkésel. Amikor láttam, hogy nem tréfál, inkább arrébb mentem. Szintén kis híján rácsesztem, mikor túlságosan felhúztam a Chesterfield szurkolókat a Boundary Parkban.
Buzzy: Általában csak szidnak, ami ugye nem fáj, bár egyszer a Milwall szurkolói meghajigáltak pár sörösüveggel. Olyan is volt, hogy behúztak egyet egy idegenbeli meccsen, ami kicsit fáj, de a legrosszabb, hogy nem üthetsz vissza, mert gyerekek is vannak a nézőtéren. A legdurvább mégis egy hazai bajnokin történt, karácsonykor. Hívtak pár kántálót, hogy énekeljenek a mérkőzés előtt, és az egyik megfenyegetett, hogy felgyújt a gyertyájával. Amit azért egy kicsit meglepő egy kántálótól.

 

Milyen a kapcsolatotok a játékosaitokkal és az edzői stábbal?


Chaddy: Változó, mi a nyáron vettünk 12 játékost, akik eleinte nem tudták, hová tegyenek engem. A menedzserrel, Ronnie Moore-al és a segítőjével, John Breckinnel nagyon jóban vagyok, akárcsak a legtöbb játékossal. Meccsek előtt hülyülünk, vagy beállok a kapuba, ők meg rugdosnak nekem néhányat.
Moonchester: Én nagyon jóban vagyok mindenkivel. Egyszer még Kevin Keagennel is volt egy vízi csatám. Persze hagytam nyerni.
Chirpy: Én is sokat szoktam hülyéskedni a játékosokkal. Amikor Jamie Redknapp volt a csapatkapitány, vele nagyon jóban voltam. Egyszer még a feleségét, Louist is lekaptam. Jóban vagyok még Jermaine Defoe-val, és Paul Robinsonnal, aki még tanácsokat is adott, hogy a szünetben meg tudjam fogni a büntetőket. Más csapatok játékosaival is jól kijövök, egyszer még Roman Abramivicsot is megpróbáltam megölelni, amikor a Chelsea hozzánk látogatott. Sajnos közbelépett az egyik gorillája, én meg nem akartam vele ujjat húzni, még jelmezben sem.


Mi volt a legkínosabb pillanatotok?


Buzzy: Hát, volt egy pár. Néhány évvel ezelőtt beálltam a kapuba a kezdő sípszó előtt, és egy játékos, Rob Hutchings lőtt nekem kapura. Az egyik erős lövése azonban eltalálta a fejemet, ami egyenesen berepült a kapuba. Nem akartam, hogy kiderüljön, ki is vagyok valójában, úgyhogy gyorsan utána vetődtem. Igen ám, de belegabalyodtam a hálóba, és a játékosoknak kellett kiszabadítaniuk. Egy másik alkalommal egy nagyot zakóztam, és eléggé bevertem a fejem, a félidei tizenegyesrúgásoknál. Azt nem tudják az emberek, hogy egy védősisak van a jelmezbe rögzítve, így amikor elesel, akkor igencsak meg tudod magad ütni. Senki sem vette észre, hogy megsérültem, azt hitték, csak szórakozom, így aztán tetetnem kellett magam, hogy tényleg csak rájátszom. Igazából azt sem nagyon tudtam, hogy hol vagyok. A második félidőt a kórházban töltöttem.
Moonchester: Egyszer volt egy tizenegyes párbajom egy másik kabalával – már nem emlékszem kivel – de ekkor már eléggé belefáradtam, hogy a közönséget hergeljem, meg szórakoztassam. De ahogy elindultam, rögtön seggre estem, és hatalmasat pereceltem. Na, az kínos volt.
Chirpy: Egyszer a Charlton ellen azt mondták, hogy menjek, és üdvözöljem a játékosokat a játékos kijáróban. De ahogy szaladtam, akkorát estem, hogy előtte még meg is pördültem egyszer a levegőben. Az egész stadion, még a hazai szurkolók is mind rajtam röhögtek. Mentségemre szóljon, hogy az eső miatt nagyon csúszott a műanyag borítás.
Chady: Na, igen, azzal mindig vigyázni kell. Egy párszor én is elcsúsztam, amikor megpróbáltam visszaadni a labdát a játékosoknak. Amikor az Oldham gólt lő, mindig fel és alá szaladgálok a stadionban. Még csak a harmadik hazai meccsem volt, jött a gól, elkezdtem szaladni, de ezekben a maszkokban nem nagyon lehet ám látni, így egyenesen nekiszaladtam a kapufának, majd hátraestem.


Hogy fizet az a munka?


Buzzy: Én nem kapok fizetést, de egyértelmű, hogy ingyen mehetek a meccsekre. Meg a klub boltjában is kapok kedvezményt.
Chirpy: Én is kapok szezonbérletet, ami a Spursnél egyébként elég drága!
Moonchester: Én sem kapok fizetést, de más rendezvényekért szoktak fizetni. Volt már pár leánybúcsúm, egyszer még egy rendőr ruháját is kölcsönkértem, felvettem a focimezemre, és abban sztriptíz táncoltam. Nagy sikerem volt.
Buzzy: Ja, engem is hívtak pár helyre. Nyáron egy krikett klub vacsoráján voltam.
Chirpy: Én egy csomó rajongói levelet is kapok, akár 200-at is egy héten. Általában gyerekek írnak, és autogramot kérnek, de szoktak nők is írni. Olyan is volt, hogy egy nő a sportszáramba rejtette a telefonszámát. Meg sokszor bámulják a gatyámat…
Moonchester: Én is sok rajongói levelet kapok gyerekektől, olyanokat, hogy ’jó volt veled találkozni a mecccsen’, ilyenkor mindig küldök nekik vissza egy aláírt képeslapot. De a legjobb visszajelzéseket a felnőttektől kapom. Amikor odajönnek a nagydarab, szakállas fickók, és megmutatják a Moonchester tetoválásukat, na az nem mindennapi. Egyszer egy lány megmutatta a tetoválását rólam, ami a dekoltázsán volt.
Buzzy: Én nem nagyon kapok rajongói leveleket…


Mik a hátrányai a kabalaságnak?


Chaddy: Az a jelmez embertelenül meleg, még télen is.
Chirpy: Olyan, mintha a nyári hőségben beülnél egy szaunába. Egyszer egy előkészületi meccsen olyan melegem volt, hogy kis híján elájultam.
Buzzy: Őrjítően meleg. Tél közepén is izzadok, mint egy disznó.
Moonchester: Minél hűvösebb az idő, annál elviselhetőbb. Ha jön egy erősebb széllökés, és megfelelő szögben tartod a fejed, na, az mennyei érzés.


Hogyan szerepeltetek az éves Kabalafigura Akadályversenyen?

 

Chirpy: Nekem az idei volt az első, de rögtön az elején le is terítettek. Nem tudom ki volta az, talán a Chester City kabalája, esetleg a Bredfordé. Nem tudom, hogy direkt rám utaztak, vagy csak rosszkor voltam rossz helyen, minden esetre jövőre visszavágok. Olyan 30. lehettem.
Moonchester: Én már ötször végigcsináltam, de soha nem értem el semmit, ami nem is meglepő ebben a jelmezben. De legalább idén levadásztam a csirkét.
Buzzy: Én túl lassú vagyok ahhoz, hogy versenyre keljek a többiekkel, ráadásul alig látok a jelmezben, úgyhogy jóval utánuk szoktam beérni.
Chaddy: Azt hiszem 15.-20. lettem. Az elődöm kétszer is megnyerte, jó atléta volt. Bár nem egyszer csalással is vádolták.


Családotok és barátaitok tudnak a kettős életetekről?


Buzzy: Egy ideig próbáltam titokban tartani, de most már legtöbbjük tudja. A barátnőm és a haverok már mindenkinek csak úgy mutatnak be, hogy ő itt ”Buzzy a Méhecske”.
Moonchester: A családom és a barátaim mind tudják, de a lelkükre kötöttem, hogy ne mondják el senkinek.
Chaddy: A barátaim szerint ez jó móka, de a szurkolóknak soha nem fogom felfedni magam.
Chirpy: Az egész családom nagy Spurs drukker, ők mind tudják. Sean Bean (színész, ő alakította többek között Boromirt a Gyűrűk Urában, és Brad Pitt oldalán Odösszeuszt a Trójában, nem mellesleg nagy Sheffield United szurkoló – a szerk.) is tudja, és amikor a Sheffield a Tottenhamhez látogat, mindig felhív, hogy ingyen jegyet kuncsorogjon!


Meddig akartok még kabalafigurák lenni?


Buzzy: Ha rajtam múlik, örökre. Mindenkit ismerek a klubnál, és ez jó érzés. És mivel én vagyok az első Buzzy, addig akarom csinálni, amíg csak tudom. Talán ha gyerekem lesz, pihenek kicsit, de mint szurkoló, úgyis kimennék a meccsekre.
Chaddy: Ugyanígy gondolom én is. De azért le kéne kicsit nyugodnom, ahogy öregszem.
Moonchester: Nagyon rossz lenne, ha úgy kéne meccsekre járnom, hogy nem vagyok Moonchester. Ha valamiért abba is hagynám, tuti kerítenék más munkát a klubnál, mert nem tudnék csak ülni, és nézni a meccseket. Ez a legjobb munka a világon.
Chirpy: Jelenleg van két filmszerepem, úgyhogy addig akarom csinálni, amíg igazán híres nem leszek. Aztán, mint celeb fogom csinálni, az emberek meg nem fogják tudni, hogy én vagyok az. Hiányzik, amikor éppen nincs meccs, és nem hinném, hogy ki tudnék menni akár egyetlen hazai meccsre is úgy, hogy nem én vagyok Chirpy.

Természetsen a kakasok, fülesbaglyok, méhek és földönkívüliek nem beszélnek emberi nyelven,így a Fourfourtwo a saját nyelvükön szólaltatta meg Chirpy-t, Moonchestert, Buzzy-t és Chaddy-t
                            
forrás: fourfourtwo.com

fordította: Kádár Pál


Főoldal
Labdarúgás hírek
Foci hírek
Foci eredmények

LEGFRISSEBB FOCI HÍREK


További foci híreink »

UTOLSÓ KOMMENTEK


Hirdetés
Bookmark and Share