Hol vagyok?       Interjúk   >>  
twitter    facebook   
Regisztráció
Hírlevél

A másik életem

Nem csak foci van a világon

Dunai II Antal

Talán azért szerettem bele a bűvészkedésbe, mert a futballpályán is imádtam és imádom a trükköket. Hogyan jött? Hát nem varázsszóra… Egy barátom kápráztatott el egy mutatvánnyal, régen, sőt nagyon régen: játékos-pályafutásom vége felé. Igaz, számomra úgy tetszik, mintha tegnap lett volna.

Szóval, azon nyomban megtetszett a dolog, gondoltam, teszek egy kísérletet, vajon én is meg tudom e a csinálni. Sikerült! No, nem egyik napról a másikra, rengeteget kellett gyakorolni.

Ma már nem kell, hiába, a rutin ezen a pályán is sokat számít. Nem állítanám, hogy ez hobbi nálam. Nem is szenvedély. Sokkal inkább azt mondanám, hogy hasznos, feszültségoldó, hangulatjavító tevékenység. Mint egy jó vicc, olyan. Ha az ember időben süti el, sokat érhet vele. A tapasztalat beszél belőlem: edzőként nemegyszer folyamodtam ehhez a praktikához. Ej, hajdanán az atlantai olimpiát megjárt csapatot hányszor bűvöltem el…

De a srácok csak nem jöttek rá a titokra, holott a végén már olyan közel ültek, hogy onnan aztán mindent látniuk kellett volna. Jut eszembe, Dombi Tibor mutatta a legnagyobb érdeklődést a trükkjeim iránt, meglehet, éppen ezért ő volt az, aki aztán a gyepen gyakorta túljárt mások eszén: annyi tizenegyest senki nem harcolt ki, mint ő.

A tavalyi U20-as egyiptomi világbajnokságon elővettem a tudományomat, végtére is a delegáció vezetőjeként illett valamivel előrukkolnom. Sikert arattam Németh Krisztiánék körében is, úgy vettem észre, három-négy órával a sorsdöntő meccs előtt nem is ártott, hogy mosolyt csaltam az arcukra. Aztán fordult a kocka: fantasztikus élményben volt részem – nekik köszönhetően. Hála Istennek, amíg én a pályán kívül bűvészkedtem, ők a gyepen varázsoltak. Nem kártyával, hanem labdával, ráadásul stílszerűen, látványos focit bemutatva. Magyarosan, na!

Jó érzéssel tölt el, hogy sokan örömmel veszik, ha előállok a trükkjeimmel. Azt nem jelenthetem ki, hogy egy vastag könyvet megtölthetnék velük, de akad a tarsolyomban egy-kettő. A zsebkendő eltüntetése például ujjgyakorlat, ám azt is szeretem, amikor két golyó közül az egyiket átadom egy „nézőnek”, és mire hármat számolok, megint nálam van mindkettő. Tessék? Hogy mi a recept? Sajnálom, egy jó bűvész ezt sosem árulja el…

A közönségre sosem panaszkodhattam. Sem futballistaként, sem bűvészként. Ami az előbbit illeti, nemegyszer megesett, hogy ötven-hatvanezer szurkoló előtt léphettem pályára, mi tagadás, hatalmas élmény volt. Miként az is, amikor a teljes csapat és a szakmai stáb tapsolta meg, hogy a végén csak nálam kötött ki a két golyó…

Megesett persze az is, hogy én ámultam: az ezüst- és a bronzcipőt Párizsban vehettem át, egyszer a Lidóban, egyszer a Moulin Rouge-ban. Csodás műsorral kápráztattak el minket, a fellépők között természetesen bűvészek is voltak – mit mondjak, ha módom lett volna rá, megemelem a kalapom, pardon, a cilinderem a „kollegák” előtt.

 

 

FFT - 2010 május


Főoldal
Foci eredmények
Foci hírek
Labdarúgás hírek

LEGFRISSEBB FOCI HÍREK


További foci híreink »

UTOLSÓ KOMMENTEK


Bookmark and Share