Soproni Liga - idénybeharangozó

2010-07-29 14:26:44

További híreink...

Pénteken, a Ferencváros – Paksi FC mérkőzéssel megkezdődik a Soproni Liga 2010-2011-es szezonja. Beharangozónkban megpróbáljuk összefoglalni a csapatoknál a nyári holt idényben bekövetkezett változásokat, illetve elemezzük a várható esélyeket is.

Mielőtt a Soproni Liga csapatainál történt változásokat vennénk górcső alá, mindenképpen megemlítendő, hogy a nyáron felállt az új MLSZ elnökség, amelynek élére dr. Csányi Sándor, OTP-vezér került. A forradalmi változások áldozatául esett Erwin Koeman, a válogatott szövetségi kapitánya is, az ő helyét Egervári Sándor foglalta el. Az Egervári feljebb lépésével megüresedő posztot, az U21-es válogatott irányítását pedig Róth Antal vette át. Remélhetőleg ezek a változások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar labdarúgásban az eddigieknél erőteljesebben „megmozduljon valami”, és ennek, viszonylag rövid távon az eredményesség lenne a legékesebb bizonyítéka.

A válogatott jó szereplése ugyanis hatással lehet a bajnokság színvonalára, és ez fordítva is igaz. Minél többen nyújtanak kiegyensúlyozott, megbízható teljesítményt a bajnokságban, annál nagyobb merítési lehetősége adódik a szövetségi kapitánynak a honi pontvadászatból is. Ezáltal versenyhelyzet alakulhat ki a válogatottba kerülésért, amely magával hozhatja a jobb eredmények elérésének lehetőségét is.

Egy-két a Soproni Ligában szereplő csapat esetében egyértelműen érződnek már az „új szellők fuvallatai”. Az évek óta stabil háttérrel rendelkező Debrecen mellé az elmúlt szezonban felzárkózott a Videoton, és a Győri ETO is. Az előttünk álló pontvadászatban is ez a három csapat pályázik a legnagyobb eséllyel a bajnoki címre, illetve a dobogóra kerülésre. A címvédő Loki kerete némileg átalakult, hiszen meghatározó játékosok (Rudolf, Feczesin, Bodnár, Szélesi) hagyták el a piros-fehéreket, miközben az érkezési oldalon kevés azonnal, átmeneti időszak nélkül beépíthető labdarúgó érkezett. Utóbbiak közé talán csak az Újpestről érkező Kabát Péter sorolható, bár a tavasszal a Videotonban, kölcsönben szereplő Farkas II Balázs, Kulcsár Tamás, Balajti Ádám, vagy a most még kevéssé ismert Dajan Simac a későbbiekben akár a csapat erősségeivé is válhatnak. (Ugyancsak nehezíti a hajdúságiak helyzetét, hogy további két alapembert, Vukasin Polekszicset és Mészáros Norbertet az UEFA eltiltással sújtotta, a BL-menetelés során történt vesztegetési kísérlet jelentésének elmulasztása miatt.) Az új összetételű csapat összecsiszolódásainak nehézségeit látszik alátámasztani a hajdúságiak eddigi BL-beli szereplése, amely közel sem olyan meggyőző, mint esztendeje volt. ( A Basel elleni hazai kudarc nagy valószínűséggel a BL-kaland végét jelenti.) Mindenesetre a hazai mezőnyben továbbra is „király” lehet a Loki.

Ennek a királyságnak a véget vetésére, azaz a trónfosztásra készül a Videoton, amely már az elmúlt szezonban is közel állt a korona leveréséhez. A Vidi vezetősége tovább erősítette az amúgy is talán a legerősebb állománnyal bíró keretét. Gosztonyi András, Hídvégi Sándor, Dusan Vasziljevics, vagy Vaskó Tamás érkezése egyaránt minőségi erősítést jelent, és sérülések, eltiltások esetére is biztosítja dr. Mezey György számára a minőségi pótlás lehetőségét. Az újkori magyar foci aktuális „kincsesbányája” titulus lehetőséget teremtett a fehérváriaknak arra is, hogy magasabban jegyzett futballkultúrából érkezett légiósokkal erősítsenek. Így került a klubhoz az AIK Solnától két játékos, a korábban a Premier League légkörébe is beleszimatoló Bojan Djordjics, valamint az „ugandai Balotelli”, az öntörvényű, nehezen zabolázható Martin Kayongo Mutumba is. Mindenesetre a Vidi nyári Európa Liga szereplése csalódást keltően kurtára sikeredett, amely azt mutatja, hogy egyrészt van még hová fejlődnie a piros-kékeknek, másrészt a pénz nyakló nélküli csapatba pumpálása még nem jelent automatikusan eredményességet is. Viszont ezzel a kerettel a hazai pontvadászatban illenék nagyot domborítaniuk a fehérváriaknak.

A Győri ETO-nál évekkel ezelőtt kezdődött az az építkezés, amelynek eredményeként a zöld-fehérek az elmúlt bajnokságot bronzérmesként zárták, és amelynek hozományaként megmutathatják magukat az Európa Ligában is, ahol eddig kiválóan állják a sarat. (Erről a szlovák Nitra, és a kazah Atyrau futballistái tudnának regéket mesélni.) Pintér Attila tavaly nyári érkezésével a rend, és a fegyelem lett az úr a Rába-partján, a szisztematikus építkezés pedig a vártnál korábban meghozta az eredményét. A mögöttünk hagyott szezonban az ETO védekezése már-már „catenaccioi” magasságokba emelkedett, a következő lépés a minél látványosabb, és eredményesebb támadójáték megalkotása lenne. A győriek továbbra is az idegenlégiósokra építenek, amely kezdetben, sokakban ellenérzést keltett (többek között e sorok írójában is), de az „élet” alátámasztotta a döntés helyességét. A győriek mindenestre remek érzékkel, és szemmel „csemegéztek” a külhoni piacról, ennek alátámasztására talán elég, ha Tarmo Kink, Linas Pilibaitis, Onisor-Mihai Nicorec, vagy a már évek óta Győrött védő Szasa Sztevanovics nevét említjük. Igen ám, de Kink Middlesborough-ba igazolása érzékenyen érintheti a győrieket, ő ugyanis meghatározója volt az ETO támadójátékának. (12 találatával ő volt a zöld-fehérek házi gólkirálya.) Mellette csak Józsi György távozása említhető komoly vérveszteségnek, így a Rába-partiak – amennyiben továbbra is hasonló tempóban fejlődnek - alighanem ismét megszorongatják a Loki, Vidi párost a bajnoki aranyért folyó küzdelemben.

Még a Videotonnál is csúfosabban zárult a Zalaegerszeg Európa Liga szereplése. A zalaiak a harmatgyenge KF Tirana ellen véreztek el, amit nyugodtan a szégyenteljes jelzővel illethetünk. A télhez hasonlóan a legmelegebb évszakban is a ZTE-nél volt a legkisebb a fluktuáció, elsősorban az utánpótlásból kiemelt fiatalokkal bővült a keret. Az egész nyár slágertémáját a „kéttagú életveszély”, az elmúlt idényben 29 gólt termelő Rudnevs, Pavicsevics kettős eligazolása szolgáltatta, de egyelőre, továbbra is mindketten a zalaiak kék-fehér mezét koptatják. Amennyiben a klubnak sikerül megtartania a gólfelelősöket, és a szakvezetésnek sikerül az elmúlt szezonhoz képest acélosabbá tenni a néha ingatag lábakon „rogyadozó” védelmet, megőrizhetik élcsoportbeli tagságukat is. És akkor talán a zalai szimpatizánsok is könnyebben elfelejtik, és megbocsájtják a nemzetközi porondon történő „égést”.

Az Újpestnél elsősorban a „piszkos anyagiak” szolgáltatták a nyári témát. A szekrényből kizuhanó csontvázakról, a nehéz gazdasági helyzetről több szó esett, mint a szakmáról. A csapat irányítását a tavasszal visszavevő Mészöly Gézának nem könnyítette meg a helyzetét a viharosnak mondható nyár, meghatározó játékosok sora hagyta el a Megyeri úti csapatot. Kabát személyében csapatkapitányukat vesztették a lilák, de szintén vérveszteséget jelent Vaskó, Vasziljevics, vagy Korcsmár távozása is. Az érkezők oldalán a leghangzatosabb név a belgiumi kitérő után visszatérő Tisza Tiboré, ezen kívül Barczi Dávid szerződéshosszabbítása okozhatta a legnagyobb nyári örömet az újpesti fanatikusoknak. Igaz, a keret gyengülésével lehetőség nyílik a fiatal tehetségek mélyvízbe dobására, és ismerve a „kis” Mészöly munkáját, hamarosan látható eredménye lehet a kényszerű fiatalításnak.

Az MTK-nál ismét az történt, amit az utóbbi években megszokhattunk. Azaz, a piacképes játékosok továbbálltak, a helyüket pedig a kifogyhatatlanul termelő Sándor Károly akadémiájáról kikerülő fiatal tehetségekkel töltötték fel. Ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy a magyar edzői kar doyenje, Garami József ismét kihozza a maximumot a csikócsapatból. Ebben nagy segítségére lehet a Szatmári Zoltán, Pintér Ádám, Kanta József, Pál András alkotta kvartett, akik a rutint képviselve terelgetik majd a helyes irányba a „zabolátlan” csikókat. A kék-fehérek legnagyobb ellenfele ezúttal is a fiatalságból adódó kiszámíthatatlanság, és a kiegyensúlyozottság hiánya lehet. Mindenesetre garantálható, hogy a Hungária körútiak ezúttal is a középmezőny elejének biztos tagjai lesznek.

A Ferencvárosnál nagyobb volt a jövés-menés, mint az isztambuli bazárban a turistaszezon kellős közepén. A zöld-fehérek úgy tűnik, a magyarosítási hadműveletük végrehajtásával jó, és a drukkerek szívét melengető útra léptek. A kardinális változások az „emeleten”, a szurkolók által nemigen kultivált Berki Krisztián lemondásával kezdődtek. Ezzel egy időben vált hivatalossá Prukner Lászlónak, a hazai edzőképzés fejének szakmai igazgatóvá történő kinevezése. Ugyancsak jó döntésnek tűnik a „sallangoktól” való megszabadulás is, mint ahogy a szurkolók szemében sokkal szimpatikusabb „inkább ismert magyar játékosokat igazoljunk, mint ismeretlen, és használhatatlan légiósokat” mentalitás. Az ugyan nem állítható, hogy sztárokkal lett felturbózva a gárda, de a szerződését megújító Tutorics, és az újonnan érkezők közül Józsi György, Rodenbücher István, Marek Heinz, vagy a nagy durranásként beharangozott brazil Andrezinho közreműködésével szerethetőbb, és a közönséget jobban kiszolgáló csapat alakulhat az Üllői úton, az elmúlt években megszokotthoz képest. És akkor még nem említettük a fiatalokat, a közönség kedvenc Tóth Bencét, a szintén hosszabbító Kulcsár Dávidot, vagy az értékes légiósoknak számító Abdi, Schembri duót.

Kényszerű edzőcserével hangolt a bajnoki rajtra a Haladás. A szombathelyiek irányítását tavaly augusztus végén átvevő Róth Antal az MLSZ-ben végigfutó tornádó eredményeként felfelé bukott, és visszatért az általa korábban már sikerrel dirigált U21-es válogatotthoz. A szakállas tréner Szombathelyen is remek munkát végzett, hiszen a kieső helyen átvett csapatot nyolcadikként „szolgáltatta vissza” a sikerei színhelyére visszatérő Csertői Aurélnak. Ráadásul úgy, hogy az utolsó 11 bajnokit veretlenül abszolválták a vasiak. Miután a tavaszi szezonra – az azóta a Hull Cityhez visszatérő Halmosi Péter vezérletével – egy egységes, összetételében csak sérülés, vagy eltiltás miatt változó csapat alakult ki, így a régi –új szakvezetőnek nincs más dolga, mint a meglévő értékekhez a saját elképzeléseit „hozzákeverni”, és akkor a vasi spotbarátoknak nem kell izgulniuk csapatuk kiesési gondjai miatt.

Meglepően jól szerepelt a tavasszal a Honvéd is, amely Massimo Morales vezetésével nagyon szervezetten, elsősorban a zárt, masszív védekezésre, és az ebből indított gyors kontrákra alapozva érte el sikereit. A nyáron két meghatározó légiós, Diego és Abraham is Franciaországba igazolt, az ő távozásukkal, valamint további csatárok, Palásthy Norbert, és Zsolnai Róbert eligazolásával, illetve kölcsönadásával elsősorban a támadójátékkal adódhatnak problémái a piros-feketéknek, bár a nyári edzőmeccsek alapján nem tapasztalható különösebb visszaesés. Morales, tovább folytatva szisztematikus építkezését, szinten tarthatja a kispestiek teljesítményét, amely az ismételt középmezőnybeli tagság eléréséhez vezethet.

Az éveken át tartó stabilitás után az elmúlt szezonban szinte kézről-kézre járt a kecskeméti csapat kispadja. A lila-fehéreket eddig utolsóként kézbekapó Urbányi Istvánnak a Maldív-szigeteken megszokott állandó napfény után Kecskeméten meg kellett ismerkednie a kiesés fenyegető árnyával is, egészen a hajráig. A szezon végére azonban ráérzett az ideális összeállításra, ennek eredményeként három győzelemmel, és a kiesés biztos elkerülésének tudatában zárták az idényt a lila-fehérek. A Hírős-városiak nyáron elveszítették házi gólkirályukat, a Paksra igazoló Montvai Tibort, igaz Tököli Attila személyében a honi mezőny egyik leggólveszélyesebb támadója tette meg ugyanezt az utat, csak éppen fordított irányban. Ha a szezon végére Urbányi által új posztot „találó” Bori Gábort sikerül megtartaniuk, és az Újpesten kevésbé figyelemfelkeltő produkciót nyújtó Foxi is magára talál, az előttünk álló szezonban nem kell aggódniuk a KTE drukkereinek a kiesés miatt.

A mögöttünk hagyott szezont végig hullámvasútazta a Lombard Pápa. Míg az ősszel remek győzelmi sorozatot építettek fel, a tavasszal szinte csak hírből ismerték a győzelem szót. A Lombard tavaszi gyengébb szereplésének oka, a sok, súlyos egyéni hibákból kapott gólok voltak. Véber György a nyílt, őszinte támadójátékot favorizálja, de néhány nagy pofon után képes volt önmérsékletre inteni mind önmagát, mind tanítványait. A védekezés, és támadás egyensúlyának megtalálásával ugyan kevesebb gólt kaptak a narancs-feketék, viszont a támadójátékuk sem volt túl hatékony. A pápaiak nagy szerencséje, hogy kapujukat a magyar mezőny legjobb kapusa, Szűcs Lajos védi, akinek jó néhány pontot köszönhetnek a társak. Így a legnagyobb nyári erősítésnek az ő megtartása bizonyul, hiszen szóba került a Fradihoz történő esetleges visszatérése. Tulajdonképpen elmondható, erősödtek a pápaiak, hiszen Tóth Norbert, Zoran Supics, vagy éppen a két fiatal, Bíró Péter, és Takács Péter érkezése egyrészt növeli a variációs lehetőségek számát, másrészt egyes posztokon konkurenciát jelenthet, a magukat páholyban érzők számára.

Az MTK-hoz hasonlóan a Kaposvárnál sem ismeretlen kifejezés a csapatépítés. Csak amíg az elmúlt hét évben ez a teher Prukner Lászlóra hárult, addig ezúttal ez a Ferencvároshoz távozó szakember utódjának, Sisa Tibornak jut osztályrészül. Prukner eddig mindig megoldotta a feladatot, hiszen a somogyiakat nemigen érintette meg a kiesés rideg szellője. Most abban bíznak a kaposvári vezetők, és szurkolók, hogy ezúttal sem kell majd ezt a kellemetlen fuvallatot az arcukban érezniük. Mindenesetre nem ígérkezik könnyűnek a szezon a zöld-fehérek számára, hiszen csapatnyian távoztak, és ugyanennyien érkeztek. A legnagyobb gondok – az elmúlt idényhez hasonlóan - a támadójátékot illetően adódhatnak, hiszen Oláh Lóránton kívül – finoman fogalmazva - nem sok gólfelelős található a keretben. Amiben viszont bízhatnak a somogyiak, hogy az utóbbi évekhez hasonlóan, az ismeretlenül érkező légiósok közül ezúttal is ráleltek olyan „kincsre”, aki meghatározó játékossá növi ki magát a Rákócziban.

Miben bízhatnak a Vasas drukkerei? Nehéz a kérdés megválaszolása. Az biztos, hogy az elmúlt szezonnál gyengébbet nehéz lenne produkálniuk a piros-kékeknek. Merthogy az angyalföldiek nagy szerencséje az volt, hogy a Nyíregyháza az őszi csőd után hiába „pendült ki” a tavasszal, a lemaradását már nem tudta behozni, míg a Diósgyőr az egész szezonban lehangoló „teljesítményt” nyújtott. Magyarán volt – minimum - két gyengébb rivális a mezőnyben, így a vékonyka előadás dacára „nem tudtak” kiesni a piros-kékek az élvonalból. A nyár sem a Vasahoz érkező sztárjátékosok nevétől volt hangos, jellemző, hogy a legnagyobb felzúdulást a „jó nevű” Benunesz esetleges távozása, vagy maradása körüli „cécó”keltette. Régen rossz, ha egy ilyen patinás, egykor szebb napokat látott klubnál ez a legkardinálisabb kérdés… A legnagyobb fogásnak a Fraditól érkező Ferenczi István tűnik (no meg persze Lázok János visszatérése, bár az ő maradása korántsem biztos), de az elmúlt évad bebizonyította, ahhoz, hogy ő eredményes játékot nyújtson, elengedhetetlen a megfelelő kiszolgálás. És éppen a kreativitás az egyik legnagyobb hiánycikk a piros-kékeknél. Így aztán vélhetően nem egy fáklyás felvonulásra hasonlít majd a Vasas bajnoki szezonja. Ha a csapat teljesítményével, és eredményeivel nem is nyűgözi le a nehéz időkben is kitartó szurkolóit, az örömmel töltheti el a drukkereket, hogy legalább a nyáron némileg kipofozott létesítményben szurkolhatnak kedvenceiknek.

A 2009-2010-es szezon negatív meglepetését a Paks szolgáltatta. A tolnaiak az elfogadható ősz után katasztrofális tavaszt „produkáltak”, amelynek „hála” csaknem kiestek a legjobbak közül. A Vasas kapcsán emlegetett szerencse, rájuk vonatkoztatva még hatványozottabban érvényes. A tavasszal történő edzőváltás sem lendített az atomvárosiakon, szereplésük csak arra volt elegendő, hogy alattuk húzzák meg azt a bizonyos vonalat. Az tolnaiak kerete sokkal acélosabb annál, minthogy a kiesés miatt kelljen idegeskedniük, de valamiért mégsem futott a zöld-fehérek szekere. A nyáron ráadásul elvesztették legjobbjukat, a 8-10 gólra mindig hitelesített Tököli Attilát, így alighanem ismét a lét lesz a tét számukra a következő szezonban. Annak ellenére is, hogy Tököli alteregójaként érkezett Kecskemétről Montvai Tibor. Az MTK tinijeitől a bajnoki rajt előtt szűk egy héttel elszenvedett, sima Ligakupa-beli kudarc talán a legütősebb érv amellett, nem vár könnyű idény a zöld-fehérekre.

A két újonc, a Szolnoki MÁV, és a BFC Siófok célja nem lehet más, mint az élvonalbeli megkapaszkodás. A két csapat közül a Tisza-partiaknál volt nagyobb a mozgolódás a nyáron, a „vasutasok” próbálták megerősíteni azokat a posztokat, ahol érzésük szerint erre szükség volt. Elsősorban a gólvonalra, és a támadósorba érkeztek a kiszemeltek.

A Balaton-partiak némi meglepetésre a biztos feljutónak hitt Gyirmótot utasították maguk mögé a Nyugati csoportban, és az általuk előszeretettel használt páternoszterből kiugorva az NB I-ben találták magukat. A sárga-kékekhez elsősorban kölcsönjátékosok érkeztek, kérdéses a másodosztályban remeklő játékosok, az újakkal kiegészülve képesek lesznek-e megfelelni a NB I magasabb követelményeinek.

Összefoglalva úgy tűnik, izgalmas szezon elé nézünk, és reméljük ezúttal nemcsak a bajnoki cím, és a nemzetközi kupát érő helyezések kérdése, hanem a kiesők kiléte is csak az utolsó játéknap legvégén derül ki. És akkor garantálható, hogy a pontvadászat végig lázban tartja a magyar foci szerelmeseit. Mert, ahogy a mondás tartja, - kissé finomítva - ha nem is túl jó, de legalább a miénk.

Brógyai László

Kövess minket Twitteren
Csatlakozz hozzánk Facebookon